a főváros építésze

fénykorában a Szabadalmi Hivatal Washington egyik legforgalmasabb irodaháza volt. Minden nap feltalálók és ügyvédek százai jöttek szerte az országból, hogy átkutatják a szabadalmi iratokat. A modellcsarnok egy évtizeddel megelőzte a Smithsonian intézményt, és a turisták számára kötelező látnivaló volt.

az épületet azután állították üzembe, hogy a Kongresszus elfogadta az 1836-os mérföldkőnek számító szabadalmi törvényt, hogy összegyűjtse “a gépek és gyártmányok összes találmányának és fejlesztésének általános tárházát, amelynek hazánk igényt tarthat a megtiszteltetésre.”Az első évben a Szabadalmi Hivatal 765 szabadalmi bejelentést kapott, de 50 éven belül az éves bejelentések száma 41 048-ra nőtt. Ezt követően az arány évről évre tovább növekedett.

1836-tól 1880-ig a miniatűr modellek kötelező kiegészítést jelentettek minden szabadalmi bejelentéshez (a Washington Post ezt úgy magyarázta, hogy “megszabaduljon az Örökmozgó forgattyúktól”). A Szabadalmi Hivatal gyűjteménye több százezer ilyen miniatűr csodát hozott létre, egyfajta ipari múzeumot hozva létre. A látogatók megtekinthették Eli Whitney mechanikus pamut ginjét, Samuel Morse távíróját, George Westinghouse légfékét, Joseph Glidden szögesdrótját, valamint 1093 Thomas Edison találmányt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.